(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó örült, hogy Szilvi megismerkedett Rashiddal. A találkozójuk történetesen Valentin napra esett. A kispanda kora délután már egy fotel alól leste az eseményeket.

Hazaérve Piroskát meglepő látvány fogadta: Szilvi sminkelt. Ahhoz már hozzászokott, hogy a kisebb lánya szépítgeti magát, ezért adott neki néhány kozmetikumot, hogy ne az övéit használja. A vörös rúzst nem volt könnyű kimosni a gyerekruhákból. Az viszont sokkal inkább megdöbbentette, hogy idősebb lányára a szokásos szempillaspirálon és szájfényen kívül szemhéjpúder és pirosító is került. Utána a hajával kezdett kísérletezni. Leengedte hosszú lófarkát, és azon tűnődött, hogy áll jobban: kibontva vagy feltűzve.

• Nagyon csinos vagy! – Mondta az anyja. – Örült, hogy végre a tanulás és a munka helyett mással is foglalkozik a lánya. És megállapította, hogy kitűnő ízlése van. Kifejezetten jól sikerült a sminkje, annak ellenére, hogy nem volt benne túl nagy rutinja.
• Anya, szerinted, hogy jobb a hajam? – Kérdezte.
• Nos, nem is tudom. Várj csak, megpróbáljuk. – Mondta, és hozzálátott egy frizura elkészítéséhez.

Nyolcéves Kitti még egyáltalán nem foglalkozott a valentin nappal. Egyedül egy piros szívet tartó fehér maci tetszett meg neki egy kirakatban, amit a szüleik meg is vettek neki.

• Nézzétek, ezt a csokiszivet a padomon találtam. – Újságolta, amikor hazaért.
• Vajon kitől kaptad kicsim? – Kérdezte az anyja.
• Nem tudom.
• Talán van benne üzenet. Bontsd ki!

A kislány kinyitotta és meglepetten vett ki belőle egy üdvözlőkártyát.

„Sok szeretettel Pétertől!”. – Olvasta.

Közben az apjuk, József és a nagynénjük, Bettina is megérkeztek.

• Meg vannak a kellékek, segítesz elkészíteni az éttermi dekorációt? – Kérdezte a nővérét és egy hatalmas dobozt tett le az asztalra, benne szívek, lampionok, krepp papírok.
• Természetesen, hiszen megbeszéltük. – Felelte Piroska.

Betti már le is ült, és előkapott egy hatalmas szívet és egy üveg csillámport.

• Apa, nem probléma, ha ma nem megyek be a kórházba? – Kérdezte Szilvi.
• Nem, dehogyis, kicsim. – Felelte József. – Csak nem valami iskolai program? 

Álmában se jutott volna eszébe, hogy a lányának más elfoglaltsága is lehet az iskolán és a munkán kívül. Piroska viszont sejtette, hogy más van a dolog mögött és örült neki. Nem helyeselte, hogy a lánya minden idejét a kórházban tölti. Úgy gondolta, fiatal, így szórakozzon is.

• Nem, apa. – Felelte Szilvia. – Meghívtak egy teára. – Tette hozzá.
• Rendben, kicsim, menj csak el. – Mondta az apja, kicsit meglepődve.
• Csak nem Valentin napi randevú? – Kérdezte Betti, miközben ragasztót nyomott az egyik szívre.
• Nem igazán. Csak megismerkedtem valakivel. Most jött az iskolába. Az egyik termet kereste. – Válaszolta a lány.
• Új fiú? Honnan érkezett? – Kérdezte az anyja.
• Képzeljétek, ő Khairavi bátyja. Félig indiai. – Mondta Szilvi és közben sötétkék kardigánját egy rózsaszín blézerre cserélte.
• Indiai?! – Piroska rémületében szinte felkiáltott.
• Már érettségizett, de biológia szakkörre fog járni, mert orvos szeretne lenni.
• Lányom, egy indiaival akarsz randevúzni? – Kérdezte az anyja döbbenten.
• Igen… De hát ismerjük a szüleit, miért baj, hogy külföldi?
• Arnold és Tulasi nagyon rendes emberek. – Szólt közbe Józsi, aki már sejtette, hogy mi zavarja a feleségét.
• Igen, rendesek. De hinduk. – Válaszolta a felesége idegesen.
• Miért baj, hogy hinduk? Nem értem. – Mondta Szilvi döbbenten, miközben egy csüngős fülbevalók akasztott a fülébe.
• Ugyan, drágám, mi bajod a hindukkal? – Kérdezte a férje.
• Az, hogy nem keresztények. – Vágta rá.
• Jaj, Piroska, én sem értelek. – Szólt közbe a húga. – Múltkor, amikor Zsófiért mentem hozzájuk, láttam egy képet náluk Jézusról. Azt mondták, őt Isten egyik küldöttének tartják.
• Micsoda?
• Ahogy mondom. Egyáltalán nincsenek a kereszténység ellen.
• Ez igaz?
• Hát, persze.
• Jól van, lányom. Menj csak el a találkozóra! De jól gondold meg, hogy áttérsz-e! – Mondta Piroska még mindig aggódva és meglehetősen sértettnek tűnt.
• Anya! – Szilvi teljesen ledöbbent az anyja reakcióján.
• Ugyan, drágám, egy teameghívás, még nem házassági ajánlat. – Mondta mosolyogva a doki.

Brúnó pontosan tudta, mi okozza nő elhatárolódását a többi vallástól: a nagynénje, akinek mindent köszönhetett, hithű katolikus volt. Tudat alatt folyamatosan volt egy RémÁlma: az, hogy valaki elveszi tőle a kereszténységet.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

• Helló, apa! – Üdvözölte,
• Szevasz, kicsim!
• Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
• Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

• Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
• Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
• Valóban? – Tűnődött el Józsi.
• Engem is meglepett. – Mondta a lány.
• Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

• Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
• Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
• Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
• Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

• Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
• Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
• Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

• Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

• Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
• Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
• Értem. – Mondta József.
• Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
• Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
• Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
• Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
• Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

• Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
• Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
• Ó!
• A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
• Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
• Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
• Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
• Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
• Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, kora őszi nap volt. Az általános iskolában tanév eleji szavalóversenyt rendeztek. BMR-Brúnó az udvaron egy magas fa tetejéből figyelte, ahogyan a gyerekek készültek. Tudta, hogy a verseny kimenetele, az esetleges sikerek vagy kudarcok különböző érzelmi reakciókat fognak kiváltani a diákokból, sőt még a szülőkből is. Így hát láthatatlanná változtatta magát és beosont az épületbe.

Az alsó tagozatosoknál Léna harmadik helyezett lett, Péter az ezüstérmet tudhatta magáénak, a győztes pedig Kitti lett. Brúnó úgy döntött, néhány gyermeket elkísér hazáig és megnézi, hogy hogyan reagálnak a szülők a kicsik eredményeire.

Léna elégedetten mutatta meg az oklevelét az édesanyjának.

• Nézd anya, harmadik lettem!
• Nahát, harmadik… Nem rossz eredmény. – Jelentette ki Dorottya, de csalódottnak tűnt. Ki előzött meg?
• Péter és Kitti.
• És ki volt a Zsűriben?
• A magyartanárok és az igazgató néni.
• Persze, az igazgatónő! – Mondta Dorottya enyhén gúnyos hangon és határozottan hátravetette a fejét. – Tudod lányom, sokan irigyek ránk. Mi gazdagok vagyunk. Én szép vagyok és fiatalos, neked gyönyörű ruháid vannak, mi a Seychelle Szigeteken nyaraltunk, ők csak a Balatonon.

Léna értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, hogy ennek mi köze a versenyhez.

• Biztos vagyok benne, hogy te szavaltál a legszebben, de mivel irigyek, ezért lepontoztak.

A kislány továbbra sem értette. – Nekem tetszett a Kitti és a Péter verse is. – Mondta csendesen.

• Ne lény ilyen naiv, lányom! Mi gazdagok vagyunk. A szegények mindig irigyek lesznek, ezért megtesznek mindent, hogy akadályokat gördítsenek elénk. – Szónokolt Dorottya.

 Léna lehangoltan sétált ki a szobából.

Brúnó szomorúan nézte a jelenetet. – Szegény kislány! Az anyja nem osztozott az örömében, nem értékelte az elért eredményét! Sőt rosszakat mondott a tanárairól és a társairól alaptalanul ellenségképeket keltve benne, mellyel elkezdte őt elszigetelni.

Zselyke lelkesen szaladt az anyukája elé. – Én lettem az ötödik a szavalóversenyen! – Büszkélkedett.

• Ötödik?
• Nem dobogós helyezés, de a tanító néni szerint ez is szép eredmény.

Az anyuka nem felelt.

• Hallottad volna, milyen szép verset mondott Kitti! Nagyon tetszett! – Folytatta tovább vidáman a kislány.
• Lányom, Kitti családja gazdag. Természetes, hogy ő nyert. Ez már csak így megy. A gazdagoké a világ. Ne próbálj velük versenyezni, mert esélytelen!
• Ez a nőszemély! A saját keserűsége miatt veszteséget okozott a gyerekének. – Csóválta a fejét Brúnó. Elültet a fejében egy alaphiedelmet, ami később önbizalomhiányhoz vezethet, és önbeteljesítő jóslattá válhat azzal, hogy önmagát korlátozza le ezzel.

Péterke jókedvűen szaladt haza. Nem rég kudarcot vallott a kötélmászással, most viszont végre sikerélménye volt. Azt remélte, hogy ezt az apja is értékelni fogja.

• Nézd apa, második lettem, ezüstérmes! – Mutatta neki az oklevelét.
• Második? És ki lett az első?
• Kitti. Ő sok verset tanul, mert színésznő akar lenni.

Zsolt lenéző pillantást vetett az oklevélre.

• Egy valamit jegyezz meg, fiam: a nőkkel szemben mi sohasem győzhetünk. Ne versenyezz velük, nem éri meg! Hagyd csak a verselést nyugodtan a lányokra és sportolj inkább valamit!

Péter volt aznap este a harmadik kisgyerek, aki csalódottan távozott, mert nem kapta meg az elismerést a szüleitől.

Brúnó kezdett bosszús lenni.

• Nahát, ez a Zsolt! A saját nökkel kapcsolatos érzelmi veszteségei miatt alaptalan hiedelmekkel tömi a gyerek fejét. Ezzel megkísérli a megmenteni a fiát a magánéleti csalódásoktól, ám éppen így az elhatárolódások beépítésével alapozza meg a későbbi kudarcokat.

Botond büszkén sétált haza.

• Apa, nézd! Negyedik lettem. Csak eggyel maradtam le a dobogóról.
• Le is fogsz maradni mindig! – Vágta rá az apja.
• Hogyan?
• Csak nem gondolod fiam, hogy egy erdélyit engednek nyerni? Ezek azt hiszik, hogy mi románok vagyunk, holott mi magyarok vagyunk. Jól jegyezd meg, akármit is csinálsz, sose fognak magyarnak tekinteni!

Brúnó egyre szomorúbbá vált.

 – Egy újabb alaphiedelem lett elültetve egy gyermek fejében érzelmi veszteséggel összekapcsolva. Innen egyenes út vezethet a kisebbrendűségi érzéshez, az elszigetelődés és a kirekesztettség érzéséhez, majd az ezt követő  gyűlölethez. Csupán egyetlen tévútra vivő hiedelem és egy ember érzelmi hozzáállása egy életre megváltozik.

Aranka az oklevelével a kezében szaladt haza. Lelkesen csapta ki az ajtót. A nagyanyja épp a tűzhely mellett állt.

• Nagymama nézd! Hatodik lettem! Én is kaptam oklevelet!
• Oklevelet? Ugyan minek az?
• Nézd, milyen szép aranyszínű betűk vannak rajta!
• Lányom mondd, miért versenyzel te a magyarokkal? – Förmedt rá mérgesen a nagyanyja fakanállal a kezében.
• Magyarokkal? – Kérdezett vissza értetlenül a kislány.
• Ezek mind magyarok!
• De Kittivel jó barátnők vagyunk. – Mondta értetlenül. Egyáltalán nem értette miért számítana, hogy Kitti szőke, ő pedig barna.
• Ezek sose hagynak érvényesülni egy cigányt! Érted?! Jobb bele se kezdeni a versenybe, mert nem nyerhetsz!
• De én szeretek tanulni!
• Tanulni? És minek az? Szerinted ki fog alkalmazni egy cigányt?

Brúnót nagyon elkeserítették a látottak. – Ezt teszi az érzelmi helyzetek és viszonyulások átlátóképességének a hiánya. Az emberek tele vannak feldolgozatlan érzelmi veszteségekkel. Hogyan is tudnák feldolgozni őket, ha senki se tanította meg rá őket, hogy hogyan kell?! És generációról generációra adják tovább a saját érzelmi veszteségeiken alapuló hitrendszereiket. A gyerekeiknek újabb veszteségeket okoznak ezekkel és elhatárolódásokkal, majd az ebből fakadóan gyűlöletet keltenek bennük. Kitűnő alapot adnak arra, hogy utálják a férfiakat, nőket, gazdagokat, szegényeket, magyarokat, cigányokat, erdélyieket és még folytathatnánk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Ezen a borongós téli napon a nyolcéves Péter feldúltan érkezett haza az iskolából. Brúnó látta, hogy milyen veszteséget szenvedett el az egyik szünetben, ezért követte.

Nahát, veled meg mi történt? – Kérdezte meglepetten Zoli, a bátyja, mikor meglátta a kisfiú szakadt nadrágját.

• Elestem. – Felelte a gyermek sértett hangon.

Brúnó, a kispanda látta, hogy a gyermek a belső HergElem állapotában van.

• És megütötted magad? – Kérdezte aggódva a testvére.
• Nem. De elszakadt az új nadrágom.
• Ez éppen az, amit karácsonyra kaptál. De talán még menthető. – Tűnődött el Zoli.
• Légy szíves ne mond el anyáéknak! – Kérlelte Péterke.
• Ha nem mondom meg, hogy fogja megvarrni? – Kérdezte az idősebb testvér döbbenten, miközben egy zacskó zöldborsót vett ki a fagyasztóból azzal a szándékkal, hogy megfőzi a testvéreinek. A szüleiknek szokás szerint hűlt helyüket találták, amikor hazaértek.
• Szóljunk Edit nénjének, hogy varrja meg! – Csillant fel a kisfiú szeme.
• Péter, Edit elutazott a hétvégére. Anya megvarrja, és hétfőn már mehetsz benne iskolába.
• Majd megígéri, hogy megjavítja, aztán még sem fogja megcsinálni. – Kontrázott rá a kisgyerek.
• Ajjaj, ez a gyermek nem bízik az édesanyjában! Ezek szerint már csalódott benne. – Állapította meg Brúnó.
• Miket beszélsz, Öcsi? Honnan veszed, hogy anya nem tartja be az ígéretét? – Kérdezte Zoltán, miközben a borsót a lábosba szórta.
• A pöttyös labdát se vette meg, amit megígért! – Jelentette ki Péter.
• Miféle pöttyös labdát?
• Emlékszel, amikor nyáron a strandon voltunk? Akkor azt mondta, hogy majd máskor megveszi. Aztán, amikor rákérdeztem, azt ígérte, hogy megveszi a szülinapomra. Akkor viszont angol szótárt kaptam, mert szerinte az hasznosabb.
• Most már emlékszem. – Felelte Zoli és egyre gondterheltebben érezte magát. – Nem tudtam, hogy az a labda olyan fontos neked. – Mondta és megsimította a testvére sötétszőke haját.

Brúnó pontosan értette, hogy hogyan tört meg a bizalom a gyermekben. – A gyerekek kezdetben érzelmi többletben vannak, ilyenkor még rugalmasak, így elfogadják, ha nemet mondanak nekik. Viszont, ha ismét megtörténik, akkor kételkedni fog, ha pedig harmadjára is, akkor elveszti a bizalmát a biztos bázisban.

A kispanda látta, hogy még sokat kell segíteni az embereknek, Zoli pedig azon tűnődött, hogy miből vehetne egy labdát az öccsének.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

• Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

• Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

• Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

• Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
• Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
• Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

• És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

• Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
• Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
• A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

• Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
• Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

• Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
• Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

• Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

• Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
• Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
• Ez szörnyű! Én is veled megyek.
• Inkább marad, kicsim!
• Hátha tudok segíteni!
• Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
• Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

• Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

• Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

• Mondja csak Julika, mi történt önnel?
• Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
• Miféle szemét?
• A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
• Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
• Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
• Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

• Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
• Miért?
• Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

• Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

• Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
• Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
• Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már csak egy hét volt karácsonyig. A Tulipán Sétány lakói lázban égtek, különösen a gyerekek. BMR Brúnó úgy döntött, benéz az iskolába. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem várt fordulat fog történni.

Zsófi minden erejével az ünnepi hangversenyre készült. Reggel már a hegedűjével érkezett. Az első óra kezdetéig még volt tíz perc, így elővette a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.

Ági néni, az osztályfőnök lélekszakadva rontott be.

• Gyerekek, egy perc és jövök! Húzzátok el a padokat. A karácsonyi műsorral kezdünk.
• Akkor nem lesz óra? – Kérdezte egy kisdiák.
• Ma csak próba lesz. Délig gyakoroljuk a műsort, utána osztálykarácsony. Az iskolai ünnepség pedig holnap után lesz. Remélem, hogy nem hoztok rám szégyent!

Az gyerekek hangos ujjongásban törtek ki. Zsófi volt az egyetlen, akinek semmi kedve nem volt az egészhez. Amióta Khairavi bekerült az osztályukba, kevésbé érezte magát magányosnak, ő viszont két hete Indiában volt, így Zsófi ismét egész nap egyedül volt az iskolában.

A tanárnő kiviharzott, a gyerekek pedig óriási ricsaj közepette elkezdték elhúzogatni a padokat és a székeket. A kis művésznő mindig utálta a hangzavart.

• Sajnos vannak gyerekek, akik ezekben az ünnepi pillanatokban még magányosabb, mint a hétköznapokon! – Állapította meg Brúnó szomorúan.
• Tűnj már innen, Zsófi! – Förmedt rá Alíz!

A kislány alig tudta menteni a táskáját és a hangszerét. Épp a könyvét akarta eltenni, amikor visszaért Ági néni.

• Gyertek, kezdjünk! – Kezdte. – Zsófi, tedd már el azt az átkozott könyvet! Nem igaz, hogy nem unod meg! Mindig csak a zene! – Azzal az osztályhoz fordult, akik már sorba is álltak a műsorhoz.
• Ahogy megbeszéltük! Első a Csendes éj, azt követi a Pásztorok, pásztorok, majd egy vers.

Zsófi a középső sor szélére állt. Kriszti került mellé, aki azonnal oldalba is lökte.

• Menj már arrébb! – Förmedt rá.
• De hát tegnap is itt álltam! – Nézett rá szomorúan Zsófi.
• Akkor sem fogsz mellettem állni! – Vette egyre gúnyosabbra a hangot Krisztina.
• Mi a baj, lányok? – Kérdezte a tanárnő.
• Nem akarok Zsófi mellett állni! – Jelentette ki Kriszti hangosan.
• Zsófi, kérlek, állj a hátsó sorba!- Utasította Ági néni.
• Tanárnő, tegnap ide tetszett állítani. – Mondta kimért, szenvtelen hangon a kislány.
• Most viszont arra kérlek, hogy állj hátra. És nem szeretnék még egyszer szólni. Elegem van belőle, hogy mindig lassítod az osztály munkáját.

Zsófi hátra sétált. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre, mint a ló. Az osztály halk sutyorgásban és kárörvendő kuncogásban tört ki.

Elkezdődött az első dal próbája. Közben úgy érezte, mint ha a háta mögött babrálnának valamit. Megfordult és látta, hogy a mellette álló két lány, Alíz és Kata krétával kente össze a ruháját. Nem szólt semmit, csak szúrós pillantást vetett rájuk.

A második ének szám alatt ezt folytatták, majd miközben egy osztálytársuk szavalt, hirtelen a haját is meghúzták. Zsófi abban a pillanatban megfordult és hatalmas pofont kevert le Alíznak, majd erőteljesen meglökte Katát.

Alíz döbbenten kapott az arcához, az osztály pedig fagyott csendben állt.

• Zsófi, mit műveltél?! – Ági néni elkerekedett szemekkel nézett rá. A bambának titulált kislánytól soha semmilyen kitörést sem tapasztaltak korábban. – Zsófia, ismételten kérdezem, mit műveltél?!
• Felpofoztam! És meglöktem! – Jelentette ki határozottan, egyfajta elégedettséggel a hangjában.
• Sajnos, nem értik, mi történt! – Mondta a kispanda. – Zsófinak a tanárnő és a diáktársak is ÉgedElmet okoztak, így teljesen természetes reakció, hogy önvédelem céljából átváltott agresszív viselkedésbe.
• Azonnal hozd ki az ellenőrződet!
• Már viszem is! – Sietős léptekkel sétált előre és nyújtotta át a kis könyvet a tanárnőnek.
• Nem is értem, hogyan tehettél ilyet! – Mondta Ágnes még mindig lefagyva.
• Így! – Felelte a kislány és hátat fordított. – Látja a ruhámat? Ezt tette Alíz és Kriszti. Lassan körbefordult, hogy az egész osztály láthassa az összekrétázott ruhát.

Ágnes írni kezdett Zsófi ellenőrzőjébe, mit se törődve az őt ért sérelemmel. A kislány addig levette a sötétkék kardigánját és a telefonjával lefényképezte a krétanyomokat, majd ismét fölvette. Amikor a tanárnő visszaadta neki az ellenőrzőt, visszasietett a táskájához és pakolni kezdett.

• Most meg mit csinálsz? – Kérdezte Ági néni.
• Hogy hogy mit? Haza megyek. Nincs itt semmi keresni valóm.
• De hát még tart a próba.
• Nem kívánok szerepelni az ünnepségen. Ha megbocsátanak… - Már indult is, de a tanárnő elállta az útját.
• Tanítási időben nem engedhetlek el.
• Valóban? – Kérdezte a kislány. Azzal elővette a telefonját és felhívta az édesanyját. Majd leült, kinyitotta a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.
• Nem szerepelsz a társaiddal a karácsonyi műsoron? – Kérdezte a tanárnő.
• Társaimmal? Ugyan már, Ági néni! Nekem itt nincsenek társaim, csak ellenségeim. Erről szól a szeretet ünnepe? Mit szólna Jézus, ha ezt látná?

Ez volt az a mondat, amire se a tanárnő, se a gyerekek nem tudtak vagy inkább nem akartak válaszolni.

Közben egy kisfiú felbátorodott.

• Lehet, hogy azért nem akar maradni az osztálykarácsonyon, mert nem hozott semmit. – Mondta gúnyosan.
• Úgy gondolod? – Kérdezte Zsófi. A hangjából egyértelműen érződött, hogy nyíltan vállalj a harcot.
• Biztos nem hozott semmit, de mi sem adunk neki édességet! – Kontrázott rá egy másik diák.

Zsófi felállt és egy szatyorból elővett egy tortás dobozt. Lassan kinyitotta. Gyönyörű csokoládétorta volt benne különleges díszítéssel. A gyerekek döbbenten nézték.

Zsófi lassan elindult a tortával a kezében.

• A szálloda cukrászdájából van. - Mondta Zsófi. - Jean készítette. Ismeritek? Tavaly Párizsban nyert díja. Nem akartam hozni semmit, de anyukám azt mondta, hozzam el, akkor talán kedvesebbek lesztek velem.

Az osztály és a tanárnő síri csendben figyelték, hogy mire készül vele. Amikor a tanári asztal elé érkezett, hirtelen megállt és az asztalra borította. A fehér asztalterítőt és az osztály naplóját beterítette az étcsokoládé.

Ebben a pillanatban lépett be az édesanyja, Betti.

• Mi történt? – Kérdezte, miközben földbegyökerezett lábbal állt a tanterem ajtajában, kezében a kilinccsel.
• Karácsonyi próba, anya. – Válaszolta Zsófi szenvtelen hangon, szikrázó szemekkel.
• Ki tette ezt a tortával?
• Én voltam.

Abban a percben kicsöngettek. A gyerekek csendben elindultak kifelé.

• Zsófi, de hát miért csináltad?
• Hogy miért? Elzavartak, hátraküldtek, összekrétázták a ruhámat és megcibálták a hajamat. Aztán még meggyanúsítottak azzal, hogy nem hoztam semmit az átkozott karácsonyi ünnepségükre.
• Igaz ez, Ágnes? – Szegezte a kérdést Betti a tanárnőnek.
• Igen, de….
• De, mi…?
• Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Gyerekek.
• Igen, gyerekek. Érző emberi lények. Nem birkák vagy robotok. Öltözz lányom, hazamegyünk!

Zsófi és Betti egy perc múlva kint voltak az utcán.

• Sajnálom, kislányom, hogy idáig engedtem, hogy ebbe az iskolába járj! – Mondta az anyuka, miközben beszálltak a kocsiba. A kislány nem felelt.

Betti bevitte magával a szállodába a kislányt, megebédeltek, majd hívta a helyettesét. Ezt a délután a lányával akarta tölteni.

Este Zsófi elment a hegedű órájára, Betti pedig a testvére családjával vacsorázott.

• Ez szörnyű! Nem engedhetjük, hogy továbbra is ilyen közegben tanuljon. – Mondta Piroska lesújtottan.
• Ha többször leégették a közösség előtt, akkor ez teljesen természetes reakció. – Felelte Józsi. – Az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szerencsés, ha a lányok továbbra is ebbe az iskolába járnak.
• Tényleg nem!
• Akkor más alternatívát fogunk keresni! – Jelentette ki József.

Brúnó pedig boldogan csóválta a farkát. – Végre felismerték, hogy az ÁrtAlom zóna helyett, szerencsésebb, ha más közeget keresnek Zsófinak, Szilvinek és Kittinek. Ez lesz számukra a legszebb karácsonyi ajándék.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása pixabay.com)

Mindenszentek este volt. Gyönyörű, csillagos éj köszöntött a Tulipán Sétányra. Különleges, hangulat lepte el a környéket. A temető gyertyafénybe borult, néhány ház ablakában pedig töklámpások világítottak.

Az étteremben lobogott a tűz a kandallóba. Brúnó láthatatlanná változtatta magát, beosont és helyet foglalt. Lompos farkát a vöröspandákra jellemző módon a párnaként a feje alá helyezte és várta a történéseket.

 A dolgozók egy része a dekorációt készítette az esti partira, a többiek igyekeztek minél félelmetesebbre sminkelni magukat.

• Kérlek, ide tegyétek a legnagyobb tököt! Itt jobban látszik. – Utasította Piroska a társaságot.

Ezen az estén az övé volt a vezető szerep. A húga Betti, noha az étterem vezetője volt, most a konyhában zokogott egy csomag százas papír zsebkendővel. Korábban megengedte a lányának, hogy kisminkelje, most viszont patakokban fojt róla a fekete szemfesték.

• Ejnye, húgocskám, most aztán tényleg rémisztő vagy! Garantálom, hogy ha egy szellem ma este benéz az ablakon, fejvesztve menekül, ha meglát téged! – Mondta a nővére miközben átölelte. A lány egész testét rázta a zokogás.
• Anya, komolyan nem értelek! – Nézett rá döbbenten Zsófi, aki zöld koktélruhában és a ruha színével megegyező csúcsos kalapban robbant be. – Mit szól most apa, ha lát odaátról? – Unokahúga, Kitti azonnal követte. Hasonló jelmezt viselt, csak tűzpiros színben. Zsófi már fordult is hozzá, hogy élénkvörös rúzzsal félelmetes szájakat rajzoljon neki.
• Nahát, tényleg úgy festetek, mint két manó! - Piroska nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát!
• Biztos vagyok benne, hogy apa jó helyen van. Néha szoktam álmodni vele. – Tette hozzá a kislány és már viharzott is megszemlélni a faragott tököket Kittivel együtt.
• Szívem, a lányodnak igaza van. – Próbálta vigasztalni Piroska a testvérét. – Szerinted mit gondol szegény Endre, ha lát odaföntről?
• De miért hagytam, hogy aznap este kocsiba üljön? Szakadt az eső! És én választottam azt az átkozott autót. – Tört ki Bettiből egyre hangosabban az elkeseredettség.

Piroska nem tudta, hogyan segíthetne. Ezerszer próbálta megmagyarázni neki, hogy nem felelős a férje haláláért. Baleset történt.

Brúnó viszont világosan látta, hogy a fiatal nő a SzívFájdAlom állapotában van. (A lelkéből kiszakadt egy darab és még folyamatban van a gyászfeldolgozás. Ilyenkor személyes konzulensünkként egy üres lapot célszerű használni. Leírhatjuk érzelmi veszteségeinket és elveszett megéléseinket az adott személlyel kapcsolatban. Mit jelentett számunkra a másik? Mi és miért pótolhatatlan? Mi az, amit csak tőle kaphattunk meg? A veszteségek úgy rétegződnek, mint a hagyma héja. Minél többet távolítunk el, annál könnyebbé válunk.)

Piroska az étterembe visszalépve örömmel állapította meg, hogy fantasztikusan sikerült a díszítés. A fényt lejjebb kapcsolták, ezáltal még sejtelmesebb hangulatot kapott a helyiség.

Az ajtó hirtelen kicsapódott és Péter rohant be, kezében egy töklámpással, nyomában az édesapjával. Azonnal a többi gyerekhez fordult.

• Nézzétek! Ezt apával faragtuk. Csak mi ketten. A szemeit pedig én egyedül.

Mindenki elismerően állapította meg, hogy valóban nagyon szép lett. Zsolt elmosolyodott.

• Ráment az egész délután. De bevallom, nagyon élveztem. Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes ez a gyerek.

Brúnó örömmel állapította meg, hogy ebben az esetben a közös tevékenység közelebb hozta egymáshoz apát és fiát. Mindketten érzelmi többletben készítették a tököt.

• Tedd csak le az asztalra a többi közé! Biztosan tetszeni fog a zsűrinek! Sok sikert a versenyhez! – Mondta vidáman Piroska miközben átviharzott a termen. Dús, hullámos, vörös haja élénken lobogott utána. Fekete boszorkány jelmezt viselt. Gyerekként boszinak csúfolták a haja miatt, őt viszont ez mulatatta, és jelmezbálokban előszeretettel öltött boszorkány ruhát. Kicsit aggódott, mert Kitti életében ez volt az első halottak napja a vérszerinti szülei nélkül. Korábban gyújtottak számukra gyertyát és imádkoztak értük. A kislány meglehetősen jól viselte, a keményebb dió Betti volt a családban.

A következő pillanatban Dorottya jelent meg a gyerekeivel: Lénával és Dominikkel.

• Domi, te is hoztál tököt? – Kérdezte Péterke.
• Anya nem engedte. – Felelte a kisfiú.
• Nem koszoljuk össze a lakást nyavalyás tökökkel. – Kommentálta az anyja. – Ők a jelmezversenyen indulnak.

Dominik tengerészjelmezt, Léna pedig hercegnő ruhát viselt. Mindkettőjük arckifejezéséről egyértelműen leolvasható volt, hogy utálják.

• Anya, miért nem öltözhettem boszorkánynak? Piroska néninek is vörös a haja és ő is boszi jelmezben van. – Nyaggatta a kislány az anyját.
• Még mit nem! Az én lányom boszorkánynak? Örülhetnél, hogy a legdrágább hercegnő jelmezt kaptad! Vigyázz rá, össze ne koszold!

Brúnó szomorúan nyugtázta, hogy Dorottya az UradAlom, a nárcizmus állapotában van. Elvárja, hogy felnézzenek rá, dicsérjék, imádják és ehhez sajnos a gyermekeit is felhasználja.

Ismét nyílt az ajtó és Károly érkezett.

• Apa, mégis részt veszel a buliban? – Kérdezte meglepetten Dominik.
• Nem fiam. Csak vacsorázni jöttem. Elég érthetően elmondtam már, hogy nem tartok semmilyen ostoba amerikai ünnepet. Mi magyarok vagyunk, Magyarországon Mindenszentek van. Büszkének kellene lennünk a származásunkra! Fel kell élesztenünk a táltos vallást, ahelyett, hogy az USÁ-t majmoljuk! – Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben letelepedett egy asztalhoz és kezébe vette az itallapot.

Piroska sietett elébe.

• Károly, úgy tűnik bizonyára nem hallottál még a Samhainról. – Mondta, miközben letette elé az étlapot.
• Hogy miről? - Nézett rá a férfi értetlenül.
• – Ismételte meg. - Ősi, kelta ünnep. A Halloween, azaz All Hallows’ Eve nem amerikai ünnep, hanem nagyon is európai. Nálunk betiltotta a katolikus egyház, az írek viszont, akik viszont kivándoroltak az Újvilágba, továbbra is tartották. Valójában a mi ünnepünk érkezik vissza hozzánk Amerikából.
• Hát… Honnan tudsz te ilyeneket? – Nézett rá értetlenül Károly.
• Évek óta foglalkozom vallástörténettel. Talán még nem említettem. – Felelte Piroska mosolyogva. - Nos, mit hozhatok neked? – Kérdezte.
• Tudjátok mit? Lehet, hogy mégis itt maradok egy kicsit a buliban. Megnézem a jelmez versenyt. – Felelte csendesen és átült a felesége és a gyermekei mellé.
• Nagyszerű! – Örvendezett a kispanda a farkát csóválva. – Piroska érzelmi többlete képes volt a férfi elhatárolódását vonzalommá változtatni.

• Szép jó estét! Elnézést, kicsit elkéstem! – Üdvözölte a társaságot Edit. Halványlila, hosszú szatén ruhájában jelmez nélkül is olyan volt, mint egy királynő.
• Merre jártál ilyen későn barátnőm? Láttam a kocsidat a városban. – Kérdezte Piroska.
• A temetőben voltam a szüleim sírjánál. – Válaszolta.
• Én is láttalak Editke. – Szólalt meg Betti, végre kimerészkedve. A szemein egyértelműen látszott a sok sírás nyoma. – Az én férjem is ott van eltemetve.
• Betti nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon elveszítetted a férjedet! Úgy hallottam, nagyszerű ember volt. – Edit őszinte együttérzéssel fogta meg a lány kezeit. Ő is jól tudta, mi a magány.
• Az volt. – Felelte a fiatal özvegy az emlékeibe merülve. – Zsófi itthon szokott neki gyertyát gyújtani, de én szeretek néha kimenni a sírjához is. Megnyugtat.
• Én is otthon szoktam megemlékezni az eltávozott rokonaimról. Néhány mécses és ima számomra bensőségesebb. – Mondta Edit. - Viszont tény, hogy a sírt gondozni kell. Sajnos a testvéremék nem törődnek vele. Viszek néha virágot, nem szeretném, megszólnának, amiért gondozatlanul hagyom.

Brúnó jól ismerte a tanárnőt, ezért nem lepte meg, hogy IlledElemből jár a temetőbe.

Hamarosan kezdetét vette a rendezvény. A tökfaragó versenyt Péter nyerte meg, a jelmez verseny győztese pedig Khairavi, a félig indiai kislány lett. Mahárinak, kelet-indiai táncosnőnek öltözött. A viselete mindenkit elbűvölt.

• Mond csak Tulasi, Indiában is ünnep van ilyenkor? – Kérdezte Betti a kislány édesanyját.
• A hinduizmusban nincs halottak napja.
• Ennek ellenére el szabad jönnötök egy ilyen rendezvényre?
• Természetesen! Nem tiltott dolog megismerni egy másik kultúrát.

Brúnó egészen elfáradt. - Ahogy mindent, egy ünnepet is rengeteg lelki állapotban meg lehet élni. - Állapította meg.

Piroskát pedig az töltötte el nagy örömmel, hogy keresztények, egy táltos vallás hívő és egy hindu család ünnepelt együtt ezen az estén a Hotel Tulipánban.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Reggel tíz óra volt. A Nap besütött Zsolt és Andrea házába. Brúnó, a vöröspanda kintről figyelte, mi történik.

Andi a nappali kanapéján horkolt másnaposan. Késő éjszaka ment haza, miután összeveszett a férjével Edit miatt. Zoli reggel kidobálta a sörös üvegeket és kiürítette a hamutálakat, majd elvitte a kistestvéreit az iskolába.

Zsolt is érezte magán a macskajaj tüneteit, de közel se annyira, mint a felesége. Úgy érezte, gondolkodnia kell. Elhatározta, hogy sétál egyet. A szíve mélyén tudta, hogy Edit jogosan aggódik, sőt retteg, hogy ő és a felesége úgy végzik, ahogy a szüleik. Leült egy padra a parkban.

• Mégis csak kéne valami munka. – Tűnődött. Azt is tudta, hogy valahogy le kéne szoktatni a feleségét az italról. Hetente legalább kétszer részeg, a három gyerekük ebben nő fel.

Lassan elindult a sétányon. Nem tudta, hová és miért. Maga se tudta az okát, egyszerűen csak a megérzését követte.

Brúnó örömmel látta, hogy hallgat SejtElemre.

Egy szőke hajú nőt pillantott meg, aki egy dobozt emelt ki egy piros kocsiból.

• Nahát! Csak nem megvette valaki az üresen álló házat? – Gondolta.

Látta, hogy a hölgy nehezen boldogul, ezért odasietett hozzá.

• Segíthetek?
• Az nagyszerű lenne. Köszönöm!

Bevitték a holmit a lakásba.

• Irina vagyok. Most költöztem ide.
• Akkor szomszédok leszünk. Zsolt vagyok. Két házzal arrébb lakunk.
• Megkínálhatom egy teával?
• Igen, köszönöm!

Irina orosz volt, de rég óta Magyarországon élt. Az ötvenes éveiben járt.

• Mondja Zsolt, mivel foglalkozik?
• Néha alkalmi munkákat vállalok el. Tudja épp azon tűnődtem, hogy kéne végre valami munka.

Brúnó tudta és Irinának is feltűnt, hogy a férfi komolyan elgondolkozott az életén.

• És ön?
• Én több mindennel foglalkozom. Kártyavetés, asztrológia, alternatív gyógymódok.
• Érdekesen hangzik. – Mondta meglepetten Zsolt.
• Igen, ez egy nagyon izgalmas világ. Hosszú ideje ebben mozgok.
• És mire jó az a kártyavetés? Megmondja a jövőt?
• Nem egészen. Ez nem jóslás. Az aktuális tendenciákat tudjuk megnézni. Senkinek nem mondom azt, hogy tegye ezt, vagy ne tegye azt. Ez nem így működik.
• Mondja, mennyiért csinálna nekem egy kártyavetést?
• Egy segítőkész szomszédnak? Természetesen ingyen.

Irina meggyújtott egy mécsest, elpakolt az asztalról és becsukta az ablakot, hogy ne zavarják őket a beszűrődő zajok. Elővett egy ősréginek tűnő kártyapaklit és elmélyülten keverni kezdte. Majd kiterítette a több ezer éves szimbólumokat tartalmazó lapokat.

• Úgy látom, maga házas.
• Pontosan.
• De nem boldog.

Zsolt nem felelt.

• Nocsak! Nem szerelemből házasodott.
• Nahát, ezt meg honnan tudja. – Hallatszott a döbbent válasz.
• A múltjában látok egy másik lányt. Sötét hajú, fiatal nő lehetett.
• Katinka.
• Nagy hatással volt önre.
• Így van. De sosem mertem közeledni hozzá. Aztán eltűnt az életemből.
• Sajnos sok férfi van ezzel így. Le vannak zárva érzelmileg, így nem merik megszólítani a hölgyet, aki megérinti őket.

Zsolt döbbenten hallgatta. Azt hitte, csak ő esett ebbe a hibába.

• Már nagyon bánom, hogy nem léptem időben. Ugyan úgy nem mertem odamenni hozzá, mint iskolás koromban egy másik lányhoz. Aztán jött a nagyszájú Andi és feleségül vettem.
• Ez gyakrabban megesik, mint gondolná. A közeljövőben viszont úgy látom, választás előtt áll.
• Miféle választás?
• Azt nem tudom pontosan. De döntenie kell valamiben. Két út áll ön előtt, az egyik felfelé, a másik lefelé vezet. Negatív energiák rossz útra csábítják, az égiek viszont segítik, hogy jó életet éljen.
• Már értem.

Igen, értette. Tudta, hogy választani kell az alkohol és a játékszenvedély, valamint a családja között.

Megköszönte és felállt. Lassan kisétált.

• Van három gyerekem, egy feleségem és egy nővérem. Azt akarom, hogy mindannyian boldogan éljünk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Meleg, nyári reggel volt. A Nap sugarai vidáman táncoltak a kórház ablakain. BMR-Brúnó az okos vörös panda láthatatlanná változott és beosont a folyósóra, ugyanis tudta, hogy az elkövetkező napokban érdekes dolgok fognak történni.

Szilvi lélekszakadva érkezett, pedig még nagyon korán volt. Aggódott egy gyermekért, aki életveszélyben volt.

• Nyugodj meg! Most nem tehetünk semmit. – Mondta kedvesen a főnővér, Erika.
• Biztosan nem mehetek be hozzá? – Kérdezte a lány kétségbeesetten.
• Sajnos nem. Az intenzíven van. Miért kockáztatnák, hogy bevigyünk valami fertőzést? Az ebben az állapotban végzetes lehet.
• Jól van, igazad van! – Sóhajtott Szilvi.
• De van egy másik dolog, amiben segíthetsz.
• Tényleg? Mi lenne az?
• Érkezett egy új önkéntes nővér. Nagyon félénk, alig beszél. Talán te segíthetsz neki egy kicsit feloldódni.
• Szívesen!
• Az öltözőben van. Megtennéd, hogy megmutatod neki az osztályt? Utána pedig együtt kioszthatjátok a reggelit.
• Persze, szívesen! – Válaszolta a lány és már indult is az öltöző fele.

• Szia! Te vagy az új nővér? – Kérdezte kedvesen.
• Szia! – Hangozott a rövid válasz.

Sovány, szőke hajú lány volt, hosszú szürke ruhát és fehér főkötőt viselt, a nyakában egy ezüstláncot hatalmas feszület.

• Szilvi vagyok. A főnővér kért meg, hogy mutassam meg neked az osztályt. – Mondta és a kezét nyújtotta az új kolleganőnek.
• Magdolna vagyok. – Felelte és bátortalanul viszonozta a kézfogást. – Ne fáradj miattam!
• Ugyan már! Szívesen segítek. Na, gyere! – Mondta és kifele invitálta.
• Nővérnek tanulsz? – Kérdezte.
• Igen.
• Pesti vagy?
• Nem, Zalaegerszegről költöztem ide.
• Ó, az nagyon szép város! Egyszer voltam ott apukámmal. – Mondta Szilvi.

Magdika továbbra sem beszélt sokat. Szilvi megmutatott neki minden szükségeset, majd együtt kiosztották a reggelit a gyermekosztályon. Mindenkinek feltűnt, hogy az új lány teljesen megváltozik, amikor a kis betegekkel foglalkozik. Mosolyog, kedves és egészen beszédes. Ilyenkor meg-meg csillantak benne az érzelmi többlet jelei.

Ebédidőben Szilvi egyedül találta Magdolnát az étteremben.

• Leülhetek? – Kérdezte.

A lány meglepetten ránézett és vállat vont. Szilvi ezt igennek vette.

• Hogy telik az első napod? – Érdeklődött.
• Jól.

Szilvi egyre inkább érezte, hogy nem lesz könnyű barátságba elegyedni ezzel a különös lánnyal.

Ekkor egy ápoló fiú, Szabolcs lépett be az ebédlőbe, aki jó barátságban volt Szilvivel.

• Szia! De jó, hogy látlak! Hallom, lett egy kishúgod! – Üdvözölte.
• A szüleim örökbe fogadták Kittit. Olyan boldog vagyok! – Válaszolta Szilvi lelkesen. – Szabolcs, had mutassam be neked az új önkéntes nővérünket. Magdika Zalaegerszegről érkezett.
• Magdi vagyok. – Mondta csendesen a lány miközben bólintott, de a kezét nem nyújtotta.
• Üdv. a csapatban! Szabolcs vagyok. – Köszöntötte kedvesen a fiú. - Úgy látom nagyon jó kezekbe kerültél. Szilvia nagyon lelkes nővér és úgy ismeri a kórházat, mint a tenyerét.

A lány csak zavartan bólintott.

• Tudod, nagyon jó csapat a mienk. Szeretünk együtt szórakozni munka után. Péntek este néhány kollegánkkal koncertre megyünk, utána beülünk valahova egy fagyira vagy egy italra. Örülnénk, ha velünk tartanál. – Invitálta a fiú.
• Igen, én is ott leszek. Gyere te is! – Tette hozzá Szilvi.
• Nem, köszönöm! Én nem járok ilyen helyekre.
• Figyelj, én sem iszom alkoholt, de azért jó a csapattal lenni.
• Tényleg nem.
• Ahogy gondolod.
• Apáca szeretnék lenni.

Ez a válasz egy kicsit meglepte Szilvit és Szabolcsot, de igyekeztek ezt nem mutatni. Ugyanakkor ez megmagyarázta Magdika különösen szolid öltözetét.

Másnap reggel Szilvi a büfében találta a barátai.

• Meghívhatlak egy teára? – Kérdezte Szabolcs Vikitől.
• Nem, kössz! Presszókávéra van szükségem, lehetőleg egy literre. – Felelte a lány karikás szemekkel.
• Mi van veled ma reggel? – Kérdezte a fiú meglepetten.
• Az az új lány, akivel tegnap beszélgettél ebédnél.
• Magdika?
• Igen, ő. Egész éjszaka úgy ordított, hogy zengett tőle a nővérszálló.
• Pedig nem tűnt nagyszájú lánynak! Miért kiabált?
• Rémálmai lehettek. Egyfolytában azt üvöltötte, hogy „hagyj békén!”, „tűnj innen!”, „ne érj hozzám!”, „vedd le rólam a mocskos kezed!”. Aztán meg, hogy „Isten mindent lát!” és hogy „a pokol tüzén fogsz égni!”.
• A mindenit! Szegény lány! Nagyon súlyos traumákat élhetett át! – Mondta Szabolcs miközben Szilvi kezébe nyomta a Vikinek szánt teát.
• Igen, ez mindent megmagyaráz. – Felelte Szilvi.

Mindketten megértették, hogy a lány súlyos molesztálás, esetleg erőszak sorozat áldozata és ezért akar apáca lenni.

• Pontosan! Ezért határolódik el a világtól, különösen a férfiaktól. – Tette hozzá Brúnó.
• Viki kérlek, ne mond el a többieknek, hogy kiabált. Láttad, milyen félénk. – Kérte Szilvi.
• Ugyan már! Miért járatnám le szegényt?! Egyértelmű, hogy valami szörnyűséget élhetett át. – Felelte, miközben álmos szemekkel belekortyolt a gőzölgő feketekávéba.
• De jó, hogy ilyen figyelmesek és megértőek! – Gondolta Brúnó. – Megértik a lány problémáját, ezért nem okoznak neki ÉgedElemet. – Magdika nem kapott segítséget a sérelmek feldolgozásához, ezért az egyetlen megoldásnak az ElhatárOldódást látja.
• Milyen kár érte! – Sóhajtott Szabolcs. – Egy ilyen szép lány!
• Szép? – Kérdezte meglepetten Viki. – Te szépnek látod őt?
• Nézzétek meg, milyen zöld szemei vannak! És ha ki lenne bontva a haja, még szebb lenne! Meg persze, ha mosolyogna néha.

A két lány rájött, hogy könnyűszerrel egy bombázót lehetne varázsolni új kolléganőjükből.

      Brúnó pedig tudta, hogy Szabolcsban megjelent a VonzAlom Magdolna iránt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere